Megkaptam ezt a képregényt, és egyszerre kiolvastam az egészet. Szó szerint nem mondhatjuk, hogy egy ültő helyemben. :) Szerencsére apunak úgy látom, kéznél volt a gépe, mert sikerült 16 pozíciót is megörökítenie. Látni, ahogy izgulok. Aztán filmen már annyira nem jött be.
És a mai nap jöttem rá, hogy bizony nem kislány, hanem kisfiú a főszereplő. :) A nadrágját és az adóvevőkéjét mindig irigyeltem...
Magunktól haladva: Jobb kézben a telefon, felénk az objektívje, bal kezünkben fényképező, annak az objektívje a telefon kijelzőjére irányítva, és mindezek mögött egy tükör, hogy lássuk a fényképező kijelzőjén, hogy jól céloztunk-e a telefonnal. :)
Szeretem az élet apró örömeit, a kézzel készült tárgyakat, kezeletlen cuki-függő vagyok. Szívesen olvasok elgondolkodtató sorokat, embertársaimhoz régi típusú a hozzáállásom. "Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel."